Élet- és karrierinterjúk

Hajnal Gábor koncertszervező, menedzser, szerkesztő, műsorvezető 1946-an született, Budapesten. Fáradhatatlan szervezői tehetsége, emellett empátiája és rugalmassága tették a magyar könnyűzene elismert alakjává, akit mindenki ismer, és aki mindenkivel jóban van.

A zene közelében nevelkedett fel:

„Az apám hangszerkészítő volt, és hangszerboltban dolgozott. 1916-ban született, és a háború előtt már dolgozott. Nálunk volt lemezjátszó, ráadásul az apai nagyapámnak volt egy kocsmája Rákospalotán. Nyáron ők béreltek a Római parton egy vendéglőt, ott egy családi zenekar játszott: a nagyapám dobolt, az apám tangóharmonikázott, az öccse szaxofonozott és a nagybátyja hegedült. Amikor megszülettem, 1946-ban, már körül voltam véve zenével. Apám tanított engem tangóharmonikázni. Egy kicsit megtanultam, de nem szerettem. A tangóharmonika egy elég bonyolult hangszer. Az ötvenes években még divatos hangszer volt, de amikor bejött a gitár, akkor már ciki lett. Szóval volt gyerekkori indíttatás”.

A hatvanas évek elején rövid ideig aktív beatzenész volt:  „A haverokkal csináltunk egy zenekart, Flowers néven. Körülbelül tizenhat éves voltam. Elkezdtünk farigcsálni gitárt, meg rádióból csináltunk erősítőt. Az egyik haveromnak volt egy Mambó magnója, annak a mikrofonjába énekeltem, én voltam az énekes. Eljutottunk a Szabó Pál Művelődési Házba, ott játszottunk, meg a Kolumbusz utcában a Rózsakert nevű helyen. Aztán a szólógitáros felszedett egy csajt, mi pedig válaszút elé állítottuk, hogy vagy a csaj, vagy a zenekar. A csajt választotta, és ezzel a zenekarnak is vége lett.”

1966-ban klubvezető lett, ezzel elindult a rockkorszakot végigkísérő szervezői pályafutása: „Érettségi után elmentem dolgozni az Állami Könyvterjesztő Vállalathoz. Nagy könyvmoly voltam gyerekkoromban, karácsonyra is mindig könyvet kértem. Petőfi összes költeményét nyolcadik születésnapomra kaptam meg. Az állást anyám egyik öccse szerezte, aki a Könyvterjesztőnél volt osztályvezető. Elkezdtem dolgozni, és megtudtam, hogy a vállalatnak van egy klubja a Liszt Ferenc téren. A háború előtt ez a Japán Kávéház, egy irodalmi kávéház volt. A háború után az Állami Könyvterjesztő kapta meg ezt a helyiséget, rendbe hozták, és tök jól nézett ki. Most egy California Coffee Company nevű hely van ott, az Írók Boltja mellett, érdekes, meghagyták a színpadot, mellette a lépcsőt és a galériát is. Szóval ez volt a Könyvterjesztő Vállalat KISZ-klubja. […] A klub nagyon színvonalas vállalati klubként működött, a KISZ két napot is kapott. […] Lejártam, és elkezdtem belekeveredni a klub életébe. 1966 nyár végén a klubvezető csajt elvitték a KISZ-hez függetlenített munkatársnak. Ő ajánlotta, hogy legyek klubvezető. Nem az egész klubnak lettem a vezetője, hanem a csütörtöki és vasárnapi klubnapoknak.”

Akadt egy igazán különös nap az életében, amikor éppen szervezői munka nélkül volt: „Volt egy csütörtöki nap, amikor helyrebillent az életem, méghozzá nagyon, egy nap alatt,! Ez 1970-ben volt. Az Országos Rendező Irodában ott volt Hámor Rezső, akit ismertem, ő megkérdezett: »Van magnód?« Mondtam, hogy van. […] »A Harisnyagyár kultúrtermében indul az új klubunk, kell egy diszkós, gyere!« Alighogy ezt megdumáltuk, jött az egyik ügyintéző hölgy – már nem emlékszem a nevére –, aki ismert engem a klub idejéből, mert az ORI-ban a délelőtti koncerteket be kellett jelentenem. Azt kérdezte tőlem, hol dolgozom. Azt feleltem, hogy épp átmeneti időszakban vagyok. Erre megkérdezte, hogy nem akarok-e az Egyetemi Színpadon dolgozni? Az Egyetemi Színpad az akkori kulturális életnek egy nagyon jelentős helyszíne volt. […] [M]ondtam, hogy mit kellene ott csinálni? »Tudja, ott az egyetemisták csinálnak mindent, a jegyárusítástól kezdve, magának pedig koncerteket kellene szervezni.« Megadta, hogy Szabó Vilmost keressem. A Semmelweis utcához közel volt az Egyetemi Színpad, a Váci utca és a Kígyó utca sarkán, úgy mentem át oda, mint a gőzgép! […] Volt ott egy külön iroda, onnan jött ki egy ötven év körüli férfi. Kiderült, hogy ő volt a gazdasági igazgató, ezt nem lehetett egyetemistákra bízni. Megkérdezte: »Téged küldtek az ORI-ból? Akkor ott lesz az asztalod!« Még pénzről sem beszéltünk! […] Beatzenét szerveztem, meg a jegyterjesztőkkel foglalkoztam. Akkori viszonyok között egy havi átlagfizetést kaptam. Tehát rögtön lett egy havi fizetéses állásom, majd este elmentem a Harisnyagyár éttermébe a Syconorral diszkózni. Fogtam a magnómat, szalagos magnó volt, hívtam egy taxit, kimentem. Csütörtök volt – és háromszáz ember a klubban.”

Hajnal Gábor a Piramisnak is segített szervező-menedzserként a hetvenes évek második felében, amikor a zenekar óriási népszerűségre tett szert:

„Agárdon volt az egyik buli, a Popstrandon, amit Turbók János szervezett. Pécsről érkeztünk oda. Képzeld, elment az áram egész Agárdon. Volt vagy ötezer ember a koncerten, és nem tudtuk elkezdeni. Délelőtt kint voltunk a strandon. Akkor Turbók emberei oszlopokat állítottak fel, és közéjük deszkákat szögeztek fel a színpad előtt. Turbók azt mondta, hogy kordont építenek. Fogadtam vele két üveg pezsgőbe, három percet adtam a kordonnak, hogy annyit fog kibírni a koncert elején. Este elment az áram. Ott ültek az emberek, egyre dühösebben, hogy nincs buli. Egyszer csak kigyulladtak a fények. Már vagy egy órája sötét volt. Erre, ha hallottál még állati üvöltést… Kimentem a színpadra, elordibáltam a magam kis szövegét. Majd kiment a Som [Som Lajos], feltette a kezét: »Sziasztok!« És abban a pillanatban már nem volt kordon…püff, mindent szétszedtek! Megnyertem a pezsgőt…”

1976-tól a népszerű Közgáz Klub rockzenei szervezője és műsorvezetője is volt. Elsőként szervezett vidéki rockzenekarok számára budapesti bemutatkozási lehetőséget: „1979-ben kitaláltam, hogy vidéki bandáknak bemutatkozó koncertet szervezek. Nem tehetségkutatót, hanem meghívásos alapon egy közös koncertet, ez márciusban jött létre, Rockreflektor címmel. Négy vidéki együttes jött, az Edda, aminek ez volt a legelső pesti bulija, az East, a Rolls meg egy Pókháló nevű nyíregyházi zenekar. Az East akkor már Pesten lakott, de Szegeden indultak. Összesen hét zenekar lépett fel. Délután ötkor kezdtük, és éjjel egyig tartott. Azt találtuk ki Som Lajossal, hogy ő és Radics [Béla] lesznek ennek a bulinak a védnökei. Egy alkalomra összeraktunk egy négytagú zenekart: Radics, Révész, Som és Soldos Laci dobolt. Sajnos nem lett dokumentálva ez az alkalom, pedig érdekes lett volna.”
A nyolcvanas években szervezőként az Új Várklubban, az Ifjúsági Rendező Irodánál, a Budapest Sportcsarnoknál, majd rövid ideig a Szinkron Műsorszervező Irodánál dolgozott. 1986-an a Petőfi Csarnok égisze alatt működött Csillagfény diszkó csapatához csatlakozott, ahol több éven át, a rendezvény megszűnéséig volt műsorszervező.
Folyamatosan foglalkozott előadókkal is, a kilencvenes évek elejétől az XL Sisters, a P. Mobil, a Baby Sisters, Tissy, Oláh Ibolya és Zalatnay Sarolta menedzsere is volt. A rendszerváltás idejétől a média világában is megfordult: a Magyar Televízió Rockstúdió c. műsorának szerkesztő-riportereként, majd az MSat televízió szerkesztőjeként, továbbá a Budapest Rádió és a Pont FM Rádió szerkesztő-műsorvezetőjeként.

A kétezer évek végétől a PeCsa Cafe műsorszervezőjeként dolgozott. Egy emlékezetes bulit idézett fel ebből a korszakból:

„Amikor a Budai Ifjúsági Park megnyitásának az ötvenedik évfordulója volt, tehát 2011-ben, kitaláltam, hogy szervezzünk a PeCsa Café-ba egy nosztalgiabulit. Egy csomó előadót sikerült bevenni: P. Mobil, Syconor, HIT, Zalatnay, Bergendy Pista… Elhívtam az FG-4 zenekart is, hogy legyenek Illés-számok is a bulin. Összegyűlt vagy hatszáz zenész, olyan arcok is, akiket évtizedek óta nem láttam. Amikor Bródy János meghallotta, hogy az FG-4 elkezd játszani, egyszer csak eltűnt a backstage-ből. Felment a színpadra, és elkezdett játszani a zenekarral! Hajnali négykor mentek el az utolsó zenészek, akik a koncert után még maradtak bulizni.”

Aktív pályafutása a tízes évek végén fejeződött be:

„Legutóbb a Pardon együttes és Tunyó [Tunyogi Péter] közös lemezének felújításával foglalkoztam. Eredetileg a zenekar ingyen osztogatott pár példányt belőle, és nem volt rendesen forgalmazva. Ezt 2021 karácsonyára hoztuk tető alá. […] Egy új nóta is rákerült, amelynek jómagam írtam a szövegét. Az utolsó whisky lett a címe, egy emlékdal az elhunyt társakról. […] Iker jegyű vagyok, van bennem egy kettősség, a bulik mellett én szeretek egyedül is lenni. Elmondhatom, hogy benne voltam a rock and roll világban, átbuliztam az egész életemet!”