Élet- és karrierinterjúk

(rezümé)

Már kétévesen énekeltem Karády Katalin slágereit. Ha vendégek jöttek hozzánk, előadást tartottam, én voltam a kis művésznő.

Bencze Márta

Bencze Márta

Bencze Márta táncdalénekesnő 1937-ben született, édesapja zalaegerszegi származású kisgazda politikus, parlamenti képviselő volt, így a „fordulat éve” (1948) után egész családja hátrányos megkülönböztetésben részesült. Ahogy Bencze Márta fogalmazott: „Az ötvenes évek elején bőröndbe csomagolva vártuk, hogy mikor telepítenek ki minket is, de valahogy mégis megúsztuk. A családi hátterem miatt sokáig nem vettek fel középiskolába. Aztán valami csoda folytán sikerült bekerülnöm a budapesti Széchenyi István Közgazdasági Technikumba, ahol jelesre érettségiztem, így három végzettséget is szereztem, pénzügyit, statisztikusit és tervezőit.” 

A gyerekkori zenei élményeiről az énekesnő így vallott: „Már kétévesen énekeltem Karády Katalin slágereit. Ha vendégek jöttek hozzánk, előadást tartottam, én voltam a kis művésznő. Példaképeim még nem voltak, inkább az énekdallamokra figyeltem mindig. Ez az érdeklődés az évek során sohasem lanyhult, egészen a felnőttkoromig elkísért.” Tizenhat éves korától tudatosan készült az énekesi pályára, néhány évvel később Idrányi Iván vitte be a Magyar Rádióba, ahol Bágya András meghallgatta, és tizenkilenc évesen azonnal felvették az intézmény tánczenei stúdiójába. Balassa P. Tamás volt a tanára, akivel nagyon jó munkakapcsolata alakult ki. Szülei kezdetben ellenezték az énekesi karrierjét, de amikor huszonkét éves lett, és addigra elvégezte a rádió tánczenei stúdióját, illetve rendelkezett az Országos Rendező Iroda (ORI) működési engedélyével is, elfogadták a döntését. Az ORI-vizsgát egyébként éppen abban a házban tette le, ahová kislányként édesapja jó néhányszor bevitte, mert az ORI kezdetben az egykori kisgazda székházban rendezkedett be.

Az énekesnő pályájára rányomta a bélyegét, hogy a Kádár-korszak szempontjából „rendszerellenes” családból származott. Ahogy Bencze Márta rámutatott: „A hivatalos helyeken hamar kiderült, hogy olyan családból származom, amely nem szimpatizál a Kádár-rendszerrel, és onnantól kezdve többen is keresztbe tettek nekem. 1962-ben a Népstadionban volt egy műsor, ahol rajtam kívül mindenki angolul énekelt, mert akkor az volt a divat. Azt, hogy nekem magyarul kellett énekelni, a rendező Bánki László rendelte el, mert tudta, hogy ez kellemetlen lesz. Így is történt, tízezren fütyültek ki, és megszégyenülten kullogtam le a színpadról. Borzasztó kellemetlen volt, ráadásul tudtam, hogy másnap ezt meg kell ismételnem. Így is lett. Nem kis rosszindulat húzódhatott meg az instrukciója mögött.” 

A módszeres ellehetetlenítésre az énekesnő más példát is felhozott:

„Az Országos Filharmónia, az ORI, a Magyar Rádió és Televízió főmuftijai voltak azok, akik megkeserítették az életemet. Amikor az egyik Tessék választani!-t közvetítették a Madách Színházból, egy kolléganőmtől tudtam meg, hogy a televíziós rendező úgy irányította a beosztottjait, hogy a lehető legelőnytelenebb képet adják rólam. Állítólag azt mondta: »Ezt a képet adjátok be, ezen jó ronda!« A televízióban Bánki László, míg a rádióban Bolba Lajos tört borsot az orrom alá. Utóbbi az apósa szerzeményét erőltette rám az egyik táncdalfesztiválon, holott én nem tartottam jó nótának, de mivel nem voltam abban a helyzetben, hogy visszautasítsam, kénytelen-kelletlen elénekeltem. Nekem lett igazam, mert nem jutottam ezzel a dallal semmire.”

Bencze Márta egyik legismertebb száma a Csak fiataloknak!, amelynek egy részlete Komjáthy György azonos című rádiós műsorának köszönhetően közkedvelt lett. Az énekesnőnek azonban ezzel kapcsolatban sem lehetett teljesen felhőtlen az öröme: „Az egyik legnagyobb bajom ezzel a dallal az, hogy úgy játszotta a Magyar Rádió hosszú évtizedeken keresztül, hogy ezért én egyetlen fillér előaói jogdíjat nem kaptam. Manapság, ha egy énekes egyik dalát ennyiszer és ilyen hosszú ideig játssza a rádió, egészen biztosan komoly summát kap. Én viszont a rádiófelvételért járó jelképes összegen felül, amit percdíjnak hívtak, nem kaptam semmit.”

A művésznő az idősebb és a fiatalabb énekes-generációk tagjaival egyaránt jó kapcsolatot ápolt, közlése szerint „csupa jót mondhatok róluk, hamar befogadtak. Életem legszebb időszaka volt, amikor közöttük énekelhettem, Zsolnai Héditől, Kovács Erzsin, Záray Mártán, Vámosi Jánoson, Sárosi Katin, Zsoldos Imrén, Hollós Ilonán és Németh Lehelen keresztül a náluk is idősebb Putnoki Gáborig bezárólag. A vidéki turnéinkra színművészek is szép számmal jöttek, Latabár Kálmánon kívül sokszor velünk tartott Bessenyei Ferenc, az operetténekesek közül pedig Németh Marika és a nagynevű Honthy Hanna is szerepelt a műsorainkban, Kazal Lászlóval pedig családilag is jóban voltunk. (…) A korosztályomból Ambrus Kyrivel, illetve Magay Klementinával és Harangozó Terivel voltam a legjobb viszonyban, de nagyon jóban voltam Poór Péterrel, a Gaál Gabriella–Madarász Katalin kettőssel, a színészek közül Lorán Lenkével, valamint Horváth Pista nótaénekessel.” 

Bencze Márta azonban nemcsak a táncdalénekesekkel, hanem a beatzenészekkel is kitűnő munkakapcsolatot ápolt, játszott a Balassa-zenekarral, amikor az a tagjai között tudhatta Szörényi Leventét, a Pannónia együttessel, az Atlantisszal, a Syriusszal, a Bergendyvel, valamint a Juventus együttessel is. A számára dalszövegeket író szerzők közül megemlítette ifjabb Kalmár Tibort, Fülöp Kálmánt, Szenes Ivánt, Hoffmann Ödönt, Halmágyi Sándort, Vándor Kálmánt és Havasy Viktort.

Az énekesnő 1966 és 1969 között szerepelt a táncdalfesztiválokon, de mivel nem kapott slágeres dalokat, a nagy áttörés elmaradt. 1966-ban egy szocialista országoknak tartott nemzetközi fesztiválsorozaton az NDK-ban különdíjat, míg Szófiában első helyezést ért el. Ő volt az első magyar énekesnő, aki fellépett a bécsi Collegium Hungaricumban. Külföldi fellépései közül kiemelkednek a Szovjetunióban adott műsorai. Visszaemlékezése szerint

„először egyedül mentem ki Moszkvába, ahol egy keletnémet, egy csehszlovákiai és egy lengyel énekes, valamint egy jugoszláviai zenekar játszott, a konferanszié pedig orosz volt. (…) Máskor többek között Novoszibirszkbe és Taskentbe is eljutottunk, általában az operaházakban léptünk fel. Számomra ezek nagyon kellemes emlékek, mert kirobbanó sikereink voltak. Utazásaink során annyira szegény területekre is eljutottunk, hogy szinte letépték rólunk a ruhát. A szervezők ügyeltek rá, hogy lehetőség szerint éjszaka vonatozzunk, így a lehető legkevesebbet lássuk az országból. Városnézést nemigen szerveztek nekünk, kizárólag a szálloda és a színpad között ingáztunk. Voltam magyar delegációval is a Szovjetunióban, akkor a nagy befolyású Brutyó János vezetett minket, a táncdalénekesek közül pedig Dobos Attila tartott velem.”

A belföldi fellépések szomorú különlegességei közül Bencze Márta kiemelte a Szécsi Pállal együtt elszenvedett autóbalesetet, ami után egy évig nem mert autóba ülni. Miután a „slágercéh” bezárta előtte a kapuit, egy balatoni lángossütödét nyitott, majd ennek a megalázó lezárása után férjével 1973-ban az Egyesült Államokban vállalt fellépéseket. Fia megszületése után már csak magyarországi műsorokon énekelt 1985-ig, majd mivel időközben elsajátította a varrónői mesterséget, nyugdíjba vonulásáig kolléganőinek készített fellépőruhákat. Jelenleg egy Sopron melletti községben él, a soproni illetőségű fia és menye közelében.

Megosztás:
Az interjút Csatári Bence készítette
A teljes interjú letöltése:
Bencze Márta - életútinterjú [pdf]